Reményi (posztumusz), Darvasi

Díj: Artisjus Irodalmi díj – Esszé, kritika
Díjazottak: Reményi József Tamás (posztumusz), Darvasi Ferenc
Díjazott mű: Mindig volt egy szigetem – Darvasi Ferenc életútinterjúja
Kiadó: Cser

Óriási mulasztása lett volna az irodalmi világnak, a kulturális életnek, továbbmegyek, honunk mentális önismereti gyakorlatának, ha nem tette volna fel senki Reményi József Tamásnak azokat a kérdéseket, amelyeket Darvasi Ferenc feltett neki. Mint sajnos kiderült, az utolsó pillanatban. Kettejük közös könyvének bemutatóján már csak a szerzőpáros kérdező fele volt jelen. És ezen a kérdező térfélen állunk mi, olvasók is. A helyettünk is kérdező Darvasi jóvoltából hallhatjuk a nekünk is válaszoló Reményit. Merthogy ebben a könyvben tényleg az utóbbi félévszázad irodalmi-kulturális változásainak máig ható feladványairól van szó.

Ezeket a feladványokat megoldani talán nem lehet, ám annál inkább muszáj minél pontosabban megfogalmazni. Erre a feladatra minden bizonnyal a hatalmas anyagismerettel és szakmai etikával, segítőkész szigorral és csillapíthatatlan érzékenységgel rendelkező Reményi József Tamás (1949–2023) volt
a leginkább alkalmas. Keveseket lehet vele rokonítani az irodalmárok köréből. Darvasi Ferenc
bizonyosan ezen kevesek közé tartozik. Kritikusként is, de még inkább szerkesztőként. Abban
a klasszikus értelemben, hogy az irodalmi szerkesztő nem a cenzorral egyívású hivatalnokféleség,
hanem a pulzáló irodalmiság, a történő irodalom működésének és értelmének záloga,
életfontosságú szerve.

Mindig volt egy szigetem: ez a könyvcím fejezi ki leginkább Reményi József Tamás kulturális
otthontalanságérzetének elemi otthonosságigényét. És páratlan otthonosságteremtő képességét.
Otthonosan éreztük magunkat mellette. Miként az ő alkati rokona, a szerkesztő Darvasi
Ferenc is. Az általa készített életinterjúkötet otthonosságot jelentő sziget lesz mindenkinek,
aki olvassa.

A laudációt írta: Bazsányi Sándor

Fotó: Labancz Viktória