Eötvös Péter (posztumusz)

Díjazott mű: Valuska
Szövegkönyv: Krasznahorkai László regénye nyomán Keszthelyi Kinga, Mezei Mari

Több mint hat évtizedes pályája során Eötvös Péter 13 operát komponált, de csak az utolsót, a
Valuskát magyar nyelven. Krasznahorkai László Az ellenállás melankóliája című kisregényéből
Eötvös – szövegíró szerzőtársaival, Mezei Marival és Keszthelyi Kingával – azokat a szálakat
emelte ki, melyek a kisemberek kiszolgáltatottságát érzékeltetik, megmutatják a tudatlanságból,
félelemből és önzésből épített hazugságok romboló következményeit.
A szerző szerint műve „tragikomédia zenében vagy groteszk opera”, melyben „Valuska, a tisztalelkű
fiatalember a manipulatív társadalom áldozatává válik egy kitömött bálna árnyékában”.
A szereplők szélsőséges jellemvonásait és indítékait Eötvös gazdag hangszerelési eszköztárának
sokféle árnyalatával ábrázolja. A zörejek, ütőhangszeres effektusok és a egyes szereplőkhöz
társított „árnyék” hangszerek mellett az éneklési módokban és melodikus gesztusokban az
operairodalom jellegzetes énekes karakterei is megjelennek.
Az operát Eötvös Péter végzetes betegsége előtt, 2020 és 2022 között komponálta. A 2023
decemberi bemutatóra az Operaház művészei még az ő irányításával készültek. A bemutatón
láttuk őt utoljára, de az előadást már Szennai Kálmán vezényelte. „Hó pedig többé nem lesz…”
– énekelte Haja Zsolt (Valuska) a zárójelenetben, mely az operairodalom legszebb búcsújelenetei
közé tartozik. A nagybeteg szerző jelenlétében úgy hallgattuk, hogy ez egyben az ő búcsúja is
az élettől s attól is, ami az egész alkotó létét végigkísérte: a színháztól és a zenétől.

A laudációt írta: Mózes-Szitha Tünde

Fotó: Nagyillés Szilárd